Este volt, épp hazafelé sétáltam barátnőmtől akinek a szülinapját ünnepeltük.
Ebben természetesen nincs semmi különleges, csak hogy úgyéreztem mint ha valaki vagy valami figyelne.
Annyira nem akartam törődni ezel a furcsa érzéssel gondoltam ha nem törődök vele majd elfelejtem és ha másra gondolok eltűnik ez a furcsa érzés.
De csak nem akart eltűnni.
Hátra néztem míg sétáltam hazafelé többször is de természetesen nem láttam senkit és semmit. Picit furának tartottam hogy a nappal teljesen élettel teli utca nost nagyon kihalt, de mire gondoljon ilyenkor az emeber?? Este van, mindenki alszik, pihen.
Nem is kellene egyedül sétálnom az éjszaka közepén.
Valami motoszkálást halottam hátra néztem... semmi.
Meg ijedtem elkezdtem szaladni de valaki fellökött. Még mindig senkit nem láttam. Felhorzsoltam a térdem. Az út további részét kicsit bicegve és rettentő félelemmel folytattam. Már nem vagyok messze még kétszer befordulok és otthon vagyok... csak érjem el.
Le néztem a térdemre elkezdett vérezni és fájni eősen...
-gyorsan egy zsebkendőt.
Meg törölgettem majd felnéztem. Az utca végén áltt valaki egy lámpa oszlop alatt, hiába világított rá a fény nem láttam az arcát.
Elindult felém... nagyon megijedtem, gondoltam inkább visszafordulok és a másik uton megyek kicsit hosszabb de ha többet nem látom ezt az alakot akkor megérte.
Már ott voltam hogy befordulok újra mikor az utca végén újra feltűnt az alak. Belém hasított egy óriási fájdalom és csak annyit látok hogy vérzik a hasam.
Ezek után elájultam és csak isten tudja mi történt velem.
Viszont szerintem jobb lenne ha hátra néznél mert látni akarod mi történik éppen mögötted...